From épül (“to be built, to be constructed”) + -et (noun-forming suffix, indicating the result of the action).
épület (plural épületek)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | épület | épületek |
accusative | épületet | épületeket |
dative | épületnek | épületeknek |
instrumental | épülettel | épületekkel |
causal-final | épületért | épületekért |
translative | épületté | épületekké |
terminative | épületig | épületekig |
essive-formal | épületként | épületekként |
essive-modal | — | — |
inessive | épületben | épületekben |
superessive | épületen | épületeken |
adessive | épületnél | épületeknél |
illative | épületbe | épületekbe |
sublative | épületre | épületekre |
allative | épülethez | épületekhez |
elative | épületből | épületekből |
delative | épületről | épületekről |
ablative | épülettől | épületektől |
non-attributive possessive – singular |
épületé | épületeké |
non-attributive possessive – plural |
épületéi | épületekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | épületem | épületeim |
2nd person sing. | épületed | épületeid |
3rd person sing. | épülete | épületei |
1st person plural | épületünk | épületeink |
2nd person plural | épületetek | épületeitek |
3rd person plural | épületük | épületeik |