érettség (“maturity”) + -i (adjective-forming suffix)
érettségi (not comparable)
érettségi (plural érettségik)
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | érettségi | érettségik |
accusative | érettségit | érettségiket |
dative | érettséginek | érettségiknek |
instrumental | érettségivel | érettségikkel |
causal-final | érettségiért | érettségikért |
translative | érettségivé | érettségikké |
terminative | érettségiig | érettségikig |
essive-formal | érettségiként | érettségikként |
essive-modal | — | — |
inessive | érettségiben | érettségikben |
superessive | érettségin | érettségiken |
adessive | érettséginél | érettségiknél |
illative | érettségibe | érettségikbe |
sublative | érettségire | érettségikre |
allative | érettségihez | érettségikhez |
elative | érettségiből | érettségikből |
delative | érettségiről | érettségikről |
ablative | érettségitől | érettségiktől |
non-attributive possessive - singular |
érettségié | érettségiké |
non-attributive possessive - plural |
érettségiéi | érettségikéi |
Possessive forms of érettségi | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | érettségim | érettségijeim (or érettségiim) |
2nd person sing. | érettségid | érettségijeid (or érettségiid) |
3rd person sing. | érettségije | érettségijei (or érettségii) |
1st person plural | érettségink | érettségijeink (or érettségiink) |
2nd person plural | érettségitek | érettségijeitek (or érettségiitek) |
3rd person plural | érettségijük | érettségijeik (or érettségiik) |