ész + -szerű. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
észszerű (comparative észszerűbb, superlative legészszerűbb)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | észszerű | észszerűek |
accusative | észszerűt | észszerűeket |
dative | észszerűnek | észszerűeknek |
instrumental | észszerűvel | észszerűekkel |
causal-final | észszerűért | észszerűekért |
translative | észszerűvé | észszerűekké |
terminative | észszerűig | észszerűekig |
essive-formal | észszerűként | észszerűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | észszerűben | észszerűekben |
superessive | észszerűn | észszerűeken |
adessive | észszerűnél | észszerűeknél |
illative | észszerűbe | észszerűekbe |
sublative | észszerűre | észszerűekre |
allative | észszerűhöz | észszerűekhez |
elative | észszerűből | észszerűekből |
delative | észszerűről | észszerűekről |
ablative | észszerűtől | észszerűektől |
non-attributive possessive – singular |
észszerűé | észszerűeké |
non-attributive possessive – plural |
észszerűéi | észszerűekéi |