ön- + elégült, the latter being elégül + -t, from an archaic variant of (meg)elégszik → (meg)elégedett.
önelégült (comparative önelégültebb, superlative legönelégültebb)
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | önelégült | önelégültek |
| accusative | önelégültet | önelégülteket |
| dative | önelégültnek | önelégülteknek |
| instrumental | önelégülttel | önelégültekkel |
| causal-final | önelégültért | önelégültekért |
| translative | önelégültté | önelégültekké |
| terminative | önelégültig | önelégültekig |
| essive-formal | önelégültként | önelégültekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | önelégültben | önelégültekben |
| superessive | önelégültön | önelégülteken |
| adessive | önelégültnél | önelégülteknél |
| illative | önelégültbe | önelégültekbe |
| sublative | önelégültre | önelégültekre |
| allative | önelégülthöz | önelégültekhez |
| elative | önelégültből | önelégültekből |
| delative | önelégültről | önelégültekről |
| ablative | önelégülttől | önelégültektől |
| non-attributive possessive - singular |
önelégülté | önelégülteké |
| non-attributive possessive - plural |
önelégültéi | önelégültekéi |