From ön- (“self-”) + vezető (“driving”).
önvezető (not comparable)
Inflection of önvezető | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | önvezető | önvezetők önvezetőek |
accusative | önvezetőt | önvezetőket önvezetőeket |
dative | önvezetőnek | önvezetőknek önvezetőeknek |
instrumental | önvezetővel | önvezetőkkel önvezetőekkel |
causal-final | önvezetőért | önvezetőkért önvezetőekért |
translative | önvezetővé | önvezetőkké önvezetőekké |
terminative | önvezetőig | önvezetőkig önvezetőekig |
essive-formal | önvezetőként | önvezetőkként önvezetőekként |
essive-modal | — | — |
inessive | önvezetőben | önvezetőkben önvezetőekben |
superessive | önvezetőn | önvezetőkön önvezetőeken |
adessive | önvezetőnél | önvezetőknél önvezetőeknél |
illative | önvezetőbe | önvezetőkbe önvezetőekbe |
sublative | önvezetőre | önvezetőkre önvezetőekre |
allative | önvezetőhöz | önvezetőkhöz önvezetőekhez |
elative | önvezetőből | önvezetőkből önvezetőekből |
delative | önvezetőről | önvezetőkről önvezetőekről |
ablative | önvezetőtől | önvezetőktől önvezetőektől |
non-attributive possessive - singular |
önvezetőé | önvezetőké önvezetőeké |
non-attributive possessive - plural |
önvezetőéi | önvezetőkéi önvezetőekéi |