Of unknown origin.[1]
öszvér (plural öszvérek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | öszvér | öszvérek |
accusative | öszvért | öszvéreket |
dative | öszvérnek | öszvéreknek |
instrumental | öszvérrel | öszvérekkel |
causal-final | öszvérért | öszvérekért |
translative | öszvérré | öszvérekké |
terminative | öszvérig | öszvérekig |
essive-formal | öszvérként | öszvérekként |
essive-modal | — | — |
inessive | öszvérben | öszvérekben |
superessive | öszvéren | öszvéreken |
adessive | öszvérnél | öszvéreknél |
illative | öszvérbe | öszvérekbe |
sublative | öszvérre | öszvérekre |
allative | öszvérhez | öszvérekhez |
elative | öszvérből | öszvérekből |
delative | öszvérről | öszvérekről |
ablative | öszvértől | öszvérektől |
non-attributive possessive - singular |
öszvéré | öszvéreké |
non-attributive possessive - plural |
öszvéréi | öszvérekéi |
Possessive forms of öszvér | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | öszvérem | öszvéreim |
2nd person sing. | öszvéred | öszvéreid |
3rd person sing. | öszvére | öszvérei |
1st person plural | öszvérünk | öszvéreink |
2nd person plural | öszvéretek | öszvéreitek |
3rd person plural | öszvérük | öszvéreik |