From жрьтва (žrĭtva) + -ьникъ (-ĭnikŭ).
жрьтвьникъ • (žrĭtvĭnikŭ) m
singular | dual | plural | |
---|---|---|---|
nominative | жрьтвьникъ žrĭtvĭnikŭ |
жрьтвьника žrĭtvĭnika |
жрьтвьници žrĭtvĭnici |
genitive | жрьтвьника žrĭtvĭnika |
жрьтвьникоу žrĭtvĭniku |
жрьтвьникъ žrĭtvĭnikŭ |
dative | жрьтвьникоу žrĭtvĭniku |
жрьтвьникома žrĭtvĭnikoma |
жрьтвьникомъ žrĭtvĭnikomŭ |
accusative | жрьтвьникъ žrĭtvĭnikŭ |
жрьтвьника žrĭtvĭnika |
жрьтвьникꙑ žrĭtvĭniky |
instrumental | жрьтвьникомъ žrĭtvĭnikomŭ |
жрьтвьникома žrĭtvĭnikoma |
жрьтвьникꙑ žrĭtvĭniky |
locative | жрьтвьницѣ žrĭtvĭnicě |
жрьтвьникоу žrĭtvĭniku |
жрьтвьницѣхъ žrĭtvĭnicěxŭ |
vocative | жрьтвьниче žrĭtvĭniče |
жрьтвьника žrĭtvĭnika |
жрьтвьници žrĭtvĭnici |