заточи́ть (zatočítʹ, “to sharpen”) + -ка (-ka)
зато́чка • (zatóčka) f inan (genitive зато́чки, nominative plural зато́чки, genitive plural зато́чек)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | зато́чка zatóčka |
зато́чки zatóčki |
genitive | зато́чки zatóčki |
зато́чек zatóček |
dative | зато́чке zatóčke |
зато́чкам zatóčkam |
accusative | зато́чку zatóčku |
зато́чки zatóčki |
instrumental | зато́чкой, зато́чкою zatóčkoj, zatóčkoju |
зато́чками zatóčkami |
prepositional | зато́чке zatóčke |
зато́чках zatóčkax |
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | зато́чка zatóčka |
зато́чки zatóčki |
genitive | зато́чки zatóčki |
зато́чекъ zatóček |
dative | зато́чкѣ zatóčkě |
зато́чкамъ zatóčkam |
accusative | зато́чку zatóčku |
зато́чки zatóčki |
instrumental | зато́чкой, зато́чкою zatóčkoj, zatóčkoju |
зато́чками zatóčkami |
prepositional | зато́чкѣ zatóčkě |
зато́чкахъ zatóčkax |