From из (iz, “stone, rock”) + яр (jar, “precipice, cliff, ravine”).
изъяр • (izjar)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | изъяр izjar |
изъяръёс izjarjos |
accusative | изъярез izjarez |
изъяръёсыз izjarjosyz |
genitive | изъярлэн izjarlen |
изъяръёслэн izjarjoslen |
dative | изъярлы izjarly |
изъяръёслы izjarjosly |
ablative | изъярлэсь izjarleś |
изъяръёслэсь izjarjosleś |
instrumental | изъярен izjaren |
изъяръёсын izjarjosyn |
abessive | изъяртэк izjartek |
изъяръёстэк izjarjostek |
adverbial | изъяръя izjarja |
изъяръёсъя izjarjosja |
inessive | изъярын izjaryn |
изъяръёсын izjarjosyn |
illative | изъяре izjare |
изъяръёсы izjarjosy |
elative | изъярысь izjaryś |
изъяръёсысь izjarjosyś |
egressive | изъярысьен izjaryśjen |
изъяръёсысьен izjarjosyśjen |
terminative | изъярозь izjaroź |
изъяръёсозь izjarjosoź |
prolative | изъяретӥ izjareti |
изъяръёсытӥ izjarjosyti |
allative | изъярлань izjarlań |
изъяръёслань izjarjoslań |
|