разветви́ться (razvetvítʹsja) + -я́ть (-játʹ)
разветвля́ться • (razvetvljátʹsja) pf (imperfective разветви́ться)
| perfective aspect | ||
|---|---|---|
| infinitive | разветвля́ться razvetvljátʹsja | |
| participles | present tense | past tense |
| active | — | разветвля́вшийся razvetvljávšijsja |
| passive | — | — |
| adverbial | — | разветвля́вшись razvetvljávšisʹ |
| present tense | future tense | |
| 1st singular (я) | — | разветвля́юсь razvetvljájusʹ |
| 2nd singular (ты) | — | разветвля́ешься razvetvljáješʹsja |
| 3rd singular (он/она́/оно́) | — | разветвля́ется razvetvljájetsja |
| 1st plural (мы) | — | разветвля́емся razvetvljájemsja |
| 2nd plural (вы) | — | разветвля́етесь razvetvljájetesʹ |
| 3rd plural (они́) | — | разветвля́ются razvetvljájutsja |
| imperative | singular | plural |
| разветвля́йся razvetvljájsja |
разветвля́йтесь razvetvljájtesʹ | |
| past tense | singular | plural (мы/вы/они́) |
| masculine (я/ты/он) | разветвля́лся razvetvljálsja |
разветвля́лись razvetvljálisʹ |
| feminine (я/ты/она́) | разветвля́лась razvetvljálasʹ | |
| neuter (оно́) | разветвля́лось razvetvljálosʹ | |