From само- (samo-) + губ(и́ти) (hub(ýty)) + -ець (-ecʹ). Compare Belarusian самагу́бец (samahúbjec).
самогу́бець • (samohúbecʹ) m pers (genitive самогу́бця, nominative plural самогу́бці, genitive plural самогу́бців)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | самогу́бець samohúbecʹ |
самогу́бці samohúbci |
genitive | самогу́бця samohúbcja |
самогу́бців samohúbciv |
dative | самогу́бцеві, самогу́бцю samohúbcevi, samohúbcju |
самогу́бцям samohúbcjam |
accusative | самогу́бця samohúbcja |
самогу́бців samohúbciv |
instrumental | самогу́бцем samohúbcem |
самогу́бцями samohúbcjamy |
locative | самогу́бцеві, самогу́бцю, самогу́бці samohúbcevi, samohúbcju, samohúbci |
самогу́бцях samohúbcjax |
vocative | самогу́бцю samohúbcju |
самогу́бці samohúbci |