From тыл (tyl, “fire”) + гурезь (gureź, “mountain”).
тылгурезь • (tylgureź)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | тылгурезь tylgureź |
тылгурезьёс tylgureźjos |
accusative | тылгурезьез tylgureźjez |
тылгурезьёсыз tylgureźjosyz |
genitive | тылгурезьлэн tylgureźlen |
тылгурезьёслэн tylgureźjoslen |
dative | тылгурезьлы tylgureźly |
тылгурезьёслы tylgureźjosly |
ablative | тылгурезьлэсь tylgureźleś |
тылгурезьёслэсь tylgureźjosleś |
instrumental | тылгурезьен tylgureźjen |
тылгурезьёсын tylgureźjosyn |
abessive | тылгурезьтэк tylgureźtek |
тылгурезьёстэк tylgureźjostek |
adverbial | тылгурезья tylgureźja |
тылгурезьёсъя tylgureźjosja |
inessive | тылгурезьын tylgureźyn |
тылгурезьёсын tylgureźjosyn |
illative | тылгурезье tylgureźje |
тылгурезьёсы tylgureźjosy |
elative | тылгурезьысь tylgureźyś |
тылгурезьёсысь tylgureźjosyś |
egressive | тылгурезьысьен tylgureźyśjen |
тылгурезьёсысьен tylgureźjosyśjen |
terminative | тылгурезьозь tylgureźoź |
тылгурезьёсозь tylgureźjosoź |
prolative | тылгурезьетӥ tylgureźjeti |
тылгурезьёсытӥ tylgureźjosyti |
allative | тылгурезьлань tylgureźlań |
тылгурезьёслань tylgureźjoslań |
|