From tündér. Coined by Mihály Vörösmarty in the play Csongor és Tünde.
Tünde
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | Tünde | Tündék |
accusative | Tündét | Tündéket |
dative | Tündének | Tündéknek |
instrumental | Tündével | Tündékkel |
causal-final | Tündéért | Tündékért |
translative | Tündévé | Tündékké |
terminative | Tündéig | Tündékig |
essive-formal | Tündeként | Tündékként |
essive-modal | — | — |
inessive | Tündében | Tündékben |
superessive | Tündén | Tündéken |
adessive | Tündénél | Tündéknél |
illative | Tündébe | Tündékbe |
sublative | Tündére | Tündékre |
allative | Tündéhez | Tündékhez |
elative | Tündéből | Tündékből |
delative | Tündéről | Tündékről |
ablative | Tündétől | Tündéktől |
non-attributive possessive – singular |
Tündéé | Tündéké |
non-attributive possessive – plural |
Tündééi | Tündékéi |