ajánlat (“offer, bid”) + kérő (“requestor”)
ajánlatkérő (plural ajánlatkérők)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | ajánlatkérő | ajánlatkérők |
accusative | ajánlatkérőt | ajánlatkérőket |
dative | ajánlatkérőnek | ajánlatkérőknek |
instrumental | ajánlatkérővel | ajánlatkérőkkel |
causal-final | ajánlatkérőért | ajánlatkérőkért |
translative | ajánlatkérővé | ajánlatkérőkké |
terminative | ajánlatkérőig | ajánlatkérőkig |
essive-formal | ajánlatkérőként | ajánlatkérőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | ajánlatkérőben | ajánlatkérőkben |
superessive | ajánlatkérőn | ajánlatkérőkön |
adessive | ajánlatkérőnél | ajánlatkérőknél |
illative | ajánlatkérőbe | ajánlatkérőkbe |
sublative | ajánlatkérőre | ajánlatkérőkre |
allative | ajánlatkérőhöz | ajánlatkérőkhöz |
elative | ajánlatkérőből | ajánlatkérőkből |
delative | ajánlatkérőről | ajánlatkérőkről |
ablative | ajánlatkérőtől | ajánlatkérőktől |
non-attributive possessive – singular |
ajánlatkérőé | ajánlatkérőké |
non-attributive possessive – plural |
ajánlatkérőéi | ajánlatkérőkéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | ajánlatkérőm | ajánlatkérőim |
2nd person sing. | ajánlatkérőd | ajánlatkérőid |
3rd person sing. | ajánlatkérője | ajánlatkérői |
1st person plural | ajánlatkérőnk | ajánlatkérőink |
2nd person plural | ajánlatkérőtök | ajánlatkérőitek |
3rd person plural | ajánlatkérőjük | ajánlatkérőik |