From andalít (“to lull, soothe”) + -ó (present-participle suffix).
andalító
andalító (comparative andalítóbb, superlative legandalítóbb)
| Inflection of andalító | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | andalító | andalítók andalítóak |
| accusative | andalítót | andalítókat andalítóakat |
| dative | andalítónak | andalítóknak andalítóaknak |
| instrumental | andalítóval | andalítókkal andalítóakkal |
| causal-final | andalítóért | andalítókért andalítóakért |
| translative | andalítóvá | andalítókká andalítóakká |
| terminative | andalítóig | andalítókig andalítóakig |
| essive-formal | andalítóként | andalítókként andalítóakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | andalítóban | andalítókban andalítóakban |
| superessive | andalítón | andalítókon andalítóakon |
| adessive | andalítónál | andalítóknál andalítóaknál |
| illative | andalítóba | andalítókba andalítóakba |
| sublative | andalítóra | andalítókra andalítóakra |
| allative | andalítóhoz | andalítókhoz andalítóakhoz |
| elative | andalítóból | andalítókból andalítóakból |
| delative | andalítóról | andalítókról andalítóakról |
| ablative | andalítótól | andalítóktól andalítóaktól |
| non-attributive possessive - singular |
andalítóé | andalítóké andalítóaké |
| non-attributive possessive - plural |
andalítóéi | andalítókéi andalítóakéi |