From Late Latin aristocratia, from Ancient Greek ἀριστοκρατία (aristokratía, “aristocracy”), from ἄριστος (áristos, “best”) + κράτος (krátos, “power”).
arisztokrácia (plural arisztokráciák)
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | arisztokrácia | arisztokráciák |
| accusative | arisztokráciát | arisztokráciákat |
| dative | arisztokráciának | arisztokráciáknak |
| instrumental | arisztokráciával | arisztokráciákkal |
| causal-final | arisztokráciáért | arisztokráciákért |
| translative | arisztokráciává | arisztokráciákká |
| terminative | arisztokráciáig | arisztokráciákig |
| essive-formal | arisztokráciaként | arisztokráciákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | arisztokráciában | arisztokráciákban |
| superessive | arisztokrácián | arisztokráciákon |
| adessive | arisztokráciánál | arisztokráciáknál |
| illative | arisztokráciába | arisztokráciákba |
| sublative | arisztokráciára | arisztokráciákra |
| allative | arisztokráciához | arisztokráciákhoz |
| elative | arisztokráciából | arisztokráciákból |
| delative | arisztokráciáról | arisztokráciákról |
| ablative | arisztokráciától | arisztokráciáktól |
| non-attributive possessive - singular |
arisztokráciáé | arisztokráciáké |
| non-attributive possessive - plural |
arisztokráciáéi | arisztokráciákéi |
| Possessive forms of arisztokrácia | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | arisztokráciám | arisztokráciáim |
| 2nd person sing. | arisztokráciád | arisztokráciáid |
| 3rd person sing. | arisztokráciája | arisztokráciái |
| 1st person plural | arisztokráciánk | arisztokráciáink |
| 2nd person plural | arisztokráciátok | arisztokráciáitok |
| 3rd person plural | arisztokráciájuk | arisztokráciáik |