Borrowed from German automatisch.[1] With Latinate -ikus ending.
automatikus (comparative automatikusabb, superlative legautomatikusabb)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | automatikus | automatikusak |
accusative | automatikusat | automatikusakat |
dative | automatikusnak | automatikusaknak |
instrumental | automatikussal | automatikusakkal |
causal-final | automatikusért | automatikusakért |
translative | automatikussá | automatikusakká |
terminative | automatikusig | automatikusakig |
essive-formal | automatikusként | automatikusakként |
essive-modal | — | — |
inessive | automatikusban | automatikusakban |
superessive | automatikuson | automatikusakon |
adessive | automatikusnál | automatikusaknál |
illative | automatikusba | automatikusakba |
sublative | automatikusra | automatikusakra |
allative | automatikushoz | automatikusakhoz |
elative | automatikusból | automatikusakból |
delative | automatikusról | automatikusakról |
ablative | automatikustól | automatikusaktól |
non-attributive possessive - singular |
automatikusé | automatikusaké |
non-attributive possessive - plural |
automatikuséi | automatikusakéi |