From beszéd (“speech”) + zavar (“disorder”).
beszédzavar (plural beszédzavarok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | beszédzavar | beszédzavarok |
accusative | beszédzavart | beszédzavarokat |
dative | beszédzavarnak | beszédzavaroknak |
instrumental | beszédzavarral | beszédzavarokkal |
causal-final | beszédzavarért | beszédzavarokért |
translative | beszédzavarrá | beszédzavarokká |
terminative | beszédzavarig | beszédzavarokig |
essive-formal | beszédzavarként | beszédzavarokként |
essive-modal | — | — |
inessive | beszédzavarban | beszédzavarokban |
superessive | beszédzavaron | beszédzavarokon |
adessive | beszédzavarnál | beszédzavaroknál |
illative | beszédzavarba | beszédzavarokba |
sublative | beszédzavarra | beszédzavarokra |
allative | beszédzavarhoz | beszédzavarokhoz |
elative | beszédzavarból | beszédzavarokból |
delative | beszédzavarról | beszédzavarokról |
ablative | beszédzavartól | beszédzavaroktól |
non-attributive possessive - singular |
beszédzavaré | beszédzavaroké |
non-attributive possessive - plural |
beszédzavaréi | beszédzavarokéi |
Possessive forms of beszédzavar | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | beszédzavarom | beszédzavaraim |
2nd person sing. | beszédzavarod | beszédzavaraid |
3rd person sing. | beszédzavara | beszédzavarai |
1st person plural | beszédzavarunk | beszédzavaraink |
2nd person plural | beszédzavarotok | beszédzavaraitok |
3rd person plural | beszédzavaruk | beszédzavaraik |