bizonyított
bizonyított
bizonyított (comparative bizonyítottabb, superlative legbizonyítottabb)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | bizonyított | bizonyítottak |
accusative | bizonyítottat | bizonyítottakat |
dative | bizonyítottnak | bizonyítottaknak |
instrumental | bizonyítottal | bizonyítottakkal |
causal-final | bizonyítottért | bizonyítottakért |
translative | bizonyítottá | bizonyítottakká |
terminative | bizonyítottig | bizonyítottakig |
essive-formal | bizonyítottként | bizonyítottakként |
essive-modal | — | — |
inessive | bizonyítottban | bizonyítottakban |
superessive | bizonyítotton | bizonyítottakon |
adessive | bizonyítottnál | bizonyítottaknál |
illative | bizonyítottba | bizonyítottakba |
sublative | bizonyítottra | bizonyítottakra |
allative | bizonyítotthoz | bizonyítottakhoz |
elative | bizonyítottból | bizonyítottakból |
delative | bizonyítottról | bizonyítottakról |
ablative | bizonyítottól | bizonyítottaktól |
non-attributive possessive - singular |
bizonyítotté | bizonyítottaké |
non-attributive possessive - plural |
bizonyítottéi | bizonyítottakéi |