bizonyít (“to prove, certify”) + -vány (noun-forming suffix)
bizonyítvány (plural bizonyítványok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | bizonyítvány | bizonyítványok |
accusative | bizonyítványt | bizonyítványokat |
dative | bizonyítványnak | bizonyítványoknak |
instrumental | bizonyítvánnyal | bizonyítványokkal |
causal-final | bizonyítványért | bizonyítványokért |
translative | bizonyítvánnyá | bizonyítványokká |
terminative | bizonyítványig | bizonyítványokig |
essive-formal | bizonyítványként | bizonyítványokként |
essive-modal | — | — |
inessive | bizonyítványban | bizonyítványokban |
superessive | bizonyítványon | bizonyítványokon |
adessive | bizonyítványnál | bizonyítványoknál |
illative | bizonyítványba | bizonyítványokba |
sublative | bizonyítványra | bizonyítványokra |
allative | bizonyítványhoz | bizonyítványokhoz |
elative | bizonyítványból | bizonyítványokból |
delative | bizonyítványról | bizonyítványokról |
ablative | bizonyítványtól | bizonyítványoktól |
non-attributive possessive - singular |
bizonyítványé | bizonyítványoké |
non-attributive possessive - plural |
bizonyítványéi | bizonyítványokéi |
Possessive forms of bizonyítvány | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | bizonyítványom | bizonyítványaim |
2nd person sing. | bizonyítványod | bizonyítványaid |
3rd person sing. | bizonyítványa | bizonyítványai |
1st person plural | bizonyítványunk | bizonyítványaink |
2nd person plural | bizonyítványotok | bizonyítványaitok |
3rd person plural | bizonyítványuk | bizonyítványaik |