Back-formation from csődül (“to crowd, to throng”) and csődít (“to gather a crowd”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
csőd (plural csődök)
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | csőd | csődök |
accusative | csődöt | csődöket |
dative | csődnek | csődöknek |
instrumental | csőddel | csődökkel |
causal-final | csődért | csődökért |
translative | csőddé | csődökké |
terminative | csődig | csődökig |
essive-formal | csődként | csődökként |
essive-modal | — | — |
inessive | csődben | csődökben |
superessive | csődön | csődökön |
adessive | csődnél | csődöknél |
illative | csődbe | csődökbe |
sublative | csődre | csődökre |
allative | csődhöz | csődökhöz |
elative | csődből | csődökből |
delative | csődről | csődökről |
ablative | csődtől | csődöktől |
non-attributive possessive - singular |
csődé | csődöké |
non-attributive possessive - plural |
csődéi | csődökéi |
Possessive forms of csőd | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | csődöm | csődjeim |
2nd person sing. | csődöd | csődjeid |
3rd person sing. | csődje | csődjei |
1st person plural | csődünk | csődjeink |
2nd person plural | csődötök | csődjeitek |
3rd person plural | csődjük | csődjeik |