Blend of cső (“tube”) + orr (“nose”), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
csőr (plural csőrök)
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | csőr | csőrök |
accusative | csőrt | csőröket |
dative | csőrnek | csőröknek |
instrumental | csőrrel | csőrökkel |
causal-final | csőrért | csőrökért |
translative | csőrré | csőrökké |
terminative | csőrig | csőrökig |
essive-formal | csőrként | csőrökként |
essive-modal | — | — |
inessive | csőrben | csőrökben |
superessive | csőrön | csőrökön |
adessive | csőrnél | csőröknél |
illative | csőrbe | csőrökbe |
sublative | csőrre | csőrökre |
allative | csőrhöz | csőrökhöz |
elative | csőrből | csőrökből |
delative | csőrről | csőrökről |
ablative | csőrtől | csőröktől |
non-attributive possessive - singular |
csőré | csőröké |
non-attributive possessive - plural |
csőréi | csőrökéi |
Possessive forms of csőr | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | csőröm | csőreim |
2nd person sing. | csőröd | csőreid |
3rd person sing. | csőre | csőrei |
1st person plural | csőrünk | csőreink |
2nd person plural | csőrötök | csőreitek |
3rd person plural | csőrük | csőreik |