From csapat (“team”) + ember (“person”).
csapatember (plural csapatemberek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | csapatember | csapatemberek |
accusative | csapatembert | csapatembereket |
dative | csapatembernek | csapatembereknek |
instrumental | csapatemberrel | csapatemberekkel |
causal-final | csapatemberért | csapatemberekért |
translative | csapatemberré | csapatemberekké |
terminative | csapatemberig | csapatemberekig |
essive-formal | csapatemberként | csapatemberekként |
essive-modal | — | — |
inessive | csapatemberben | csapatemberekben |
superessive | csapatemberen | csapatembereken |
adessive | csapatembernél | csapatembereknél |
illative | csapatemberbe | csapatemberekbe |
sublative | csapatemberre | csapatemberekre |
allative | csapatemberhez | csapatemberekhez |
elative | csapatemberből | csapatemberekből |
delative | csapatemberről | csapatemberekről |
ablative | csapatembertől | csapatemberektől |
non-attributive possessive - singular |
csapatemberé | csapatembereké |
non-attributive possessive - plural |
csapatemberéi | csapatemberekéi |
Possessive forms of csapatember | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | csapatemberem | csapatembereim |
2nd person sing. | csapatembered | csapatembereid |
3rd person sing. | csapatembere | csapatemberei |
1st person plural | csapatemberünk | csapatembereink |
2nd person plural | csapatemberetek | csapatembereitek |
3rd person plural | csapatemberük | csapatembereik |