From csökik (“to decrease”, a dialectal verb from Proto-Turkic *čök-, compare Ottoman Turkish چوكمك (çökmek)) + -evény. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. Compare Hungarian csökött and csökken.[1][2]
csökevény (plural csökevények)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | csökevény | csökevények |
| accusative | csökevényt | csökevényeket |
| dative | csökevénynek | csökevényeknek |
| instrumental | csökevénnyel | csökevényekkel |
| causal-final | csökevényért | csökevényekért |
| translative | csökevénnyé | csökevényekké |
| terminative | csökevényig | csökevényekig |
| essive-formal | csökevényként | csökevényekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | csökevényben | csökevényekben |
| superessive | csökevényen | csökevényeken |
| adessive | csökevénynél | csökevényeknél |
| illative | csökevénybe | csökevényekbe |
| sublative | csökevényre | csökevényekre |
| allative | csökevényhez | csökevényekhez |
| elative | csökevényből | csökevényekből |
| delative | csökevényről | csökevényekről |
| ablative | csökevénytől | csökevényektől |
| non-attributive possessive - singular |
csökevényé | csökevényeké |
| non-attributive possessive - plural |
csökevényéi | csökevényekéi |
| Possessive forms of csökevény | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | csökevényem | csökevényeim |
| 2nd person sing. | csökevényed | csökevényeid |
| 3rd person sing. | csökevénye | csökevényei |
| 1st person plural | csökevényünk | csökevényeink |
| 2nd person plural | csökevényetek | csökevényeitek |
| 3rd person plural | csökevényük | csökevényeik |