Borrowed from Latin declinatio.[1] With -áció ending.
deklináció (plural deklinációk)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | deklináció | deklinációk |
accusative | deklinációt | deklinációkat |
dative | deklinációnak | deklinációknak |
instrumental | deklinációval | deklinációkkal |
causal-final | deklinációért | deklinációkért |
translative | deklinációvá | deklinációkká |
terminative | deklinációig | deklinációkig |
essive-formal | deklinációként | deklinációkként |
essive-modal | — | — |
inessive | deklinációban | deklinációkban |
superessive | deklináción | deklinációkon |
adessive | deklinációnál | deklinációknál |
illative | deklinációba | deklinációkba |
sublative | deklinációra | deklinációkra |
allative | deklinációhoz | deklinációkhoz |
elative | deklinációból | deklinációkból |
delative | deklinációról | deklinációkról |
ablative | deklinációtól | deklinációktól |
non-attributive possessive - singular |
deklinációé | deklinációké |
non-attributive possessive - plural |
deklinációéi | deklinációkéi |
Possessive forms of deklináció | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | deklinációm | deklinációim |
2nd person sing. | deklinációd | deklinációid |
3rd person sing. | deklinációja | deklinációi |
1st person plural | deklinációnk | deklinációink |
2nd person plural | deklinációtok | deklinációitok |
3rd person plural | deklinációjuk | deklinációik |