From scientific Latin diagnosta, from Ancient Greek διαγνώστες (diagnṓstes).[1]
diagnoszta (plural diagnoszták)
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | diagnoszta | diagnoszták |
| accusative | diagnosztát | diagnosztákat |
| dative | diagnosztának | diagnosztáknak |
| instrumental | diagnosztával | diagnosztákkal |
| causal-final | diagnosztáért | diagnosztákért |
| translative | diagnosztává | diagnosztákká |
| terminative | diagnosztáig | diagnosztákig |
| essive-formal | diagnosztaként | diagnosztákként |
| essive-modal | diagnosztául | — |
| inessive | diagnosztában | diagnosztákban |
| superessive | diagnosztán | diagnosztákon |
| adessive | diagnosztánál | diagnosztáknál |
| illative | diagnosztába | diagnosztákba |
| sublative | diagnosztára | diagnosztákra |
| allative | diagnosztához | diagnosztákhoz |
| elative | diagnosztából | diagnosztákból |
| delative | diagnosztáról | diagnosztákról |
| ablative | diagnosztától | diagnosztáktól |
| non-attributive possessive - singular |
diagnosztáé | diagnosztáké |
| non-attributive possessive - plural |
diagnosztáéi | diagnosztákéi |
| Possessive forms of diagnoszta | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | diagnosztám | diagnosztáim |
| 2nd person sing. | diagnosztád | diagnosztáid |
| 3rd person sing. | diagnosztája | diagnosztái |
| 1st person plural | diagnosztánk | diagnosztáink |
| 2nd person plural | diagnosztátok | diagnosztáitok |
| 3rd person plural | diagnosztájuk | diagnosztáik |