együtt él (“to live together”) + -és
együttélés (usually uncountable, plural együttélések)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | együttélés | együttélések |
accusative | együttélést | együttéléseket |
dative | együttélésnek | együttéléseknek |
instrumental | együttéléssel | együttélésekkel |
causal-final | együttélésért | együttélésekért |
translative | együttéléssé | együttélésekké |
terminative | együttélésig | együttélésekig |
essive-formal | együttélésként | együttélésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | együttélésben | együttélésekben |
superessive | együttélésen | együttéléseken |
adessive | együttélésnél | együttéléseknél |
illative | együttélésbe | együttélésekbe |
sublative | együttélésre | együttélésekre |
allative | együttéléshez | együttélésekhez |
elative | együttélésből | együttélésekből |
delative | együttélésről | együttélésekről |
ablative | együttéléstől | együttélésektől |
non-attributive possessive - singular |
együttélésé | együttéléseké |
non-attributive possessive - plural |
együttéléséi | együttélésekéi |
Possessive forms of együttélés | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | együttélésem | együttéléseim |
2nd person sing. | együttélésed | együttéléseid |
3rd person sing. | együttélése | együttélései |
1st person plural | együttélésünk | együttéléseink |
2nd person plural | együttélésetek | együttéléseitek |
3rd person plural | együttélésük | együttéléseik |