egyedül (“alone”, adverb) + lét (“being”)
egyedüllét (countable and uncountable, plural egyedüllétek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | egyedüllét | egyedüllétek |
accusative | egyedüllétet | egyedülléteket |
dative | egyedüllétnek | egyedülléteknek |
instrumental | egyedülléttel | egyedüllétekkel |
causal-final | egyedüllétért | egyedüllétekért |
translative | egyedüllétté | egyedüllétekké |
terminative | egyedüllétig | egyedüllétekig |
essive-formal | egyedüllétként | egyedüllétekként |
essive-modal | — | — |
inessive | egyedüllétben | egyedüllétekben |
superessive | egyedülléten | egyedülléteken |
adessive | egyedüllétnél | egyedülléteknél |
illative | egyedüllétbe | egyedüllétekbe |
sublative | egyedüllétre | egyedüllétekre |
allative | egyedülléthez | egyedüllétekhez |
elative | egyedüllétből | egyedüllétekből |
delative | egyedüllétről | egyedüllétekről |
ablative | egyedülléttől | egyedüllétektől |
non-attributive possessive - singular |
egyedüllété | egyedülléteké |
non-attributive possessive - plural |
egyedüllétéi | egyedüllétekéi |
Possessive forms of egyedüllét | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | egyedüllétem | egyedülléteim |
2nd person sing. | egyedülléted | egyedülléteid |
3rd person sing. | egyedülléte | egyedüllétei |
1st person plural | egyedüllétünk | egyedülléteink |
2nd person plural | egyedüllétetek | egyedülléteitek |
3rd person plural | egyedüllétük | egyedülléteik |