egyenes (“straight; honest”) + -ség (noun-forming suffix)
egyenesség (usually uncountable, plural egyenességek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | egyenesség | egyenességek |
accusative | egyenességet | egyenességeket |
dative | egyenességnek | egyenességeknek |
instrumental | egyenességgel | egyenességekkel |
causal-final | egyenességért | egyenességekért |
translative | egyenességgé | egyenességekké |
terminative | egyenességig | egyenességekig |
essive-formal | egyenességként | egyenességekként |
essive-modal | — | — |
inessive | egyenességben | egyenességekben |
superessive | egyenességen | egyenességeken |
adessive | egyenességnél | egyenességeknél |
illative | egyenességbe | egyenességekbe |
sublative | egyenességre | egyenességekre |
allative | egyenességhez | egyenességekhez |
elative | egyenességből | egyenességekből |
delative | egyenességről | egyenességekről |
ablative | egyenességtől | egyenességektől |
non-attributive possessive - singular |
egyenességé | egyenességeké |
non-attributive possessive - plural |
egyenességéi | egyenességekéi |
Possessive forms of egyenesség | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | egyenességem | egyenességeim |
2nd person sing. | egyenességed | egyenességeid |
3rd person sing. | egyenessége | egyenességei |
1st person plural | egyenességünk | egyenességeink |
2nd person plural | egyenességetek | egyenességeitek |
3rd person plural | egyenességük | egyenességeik |