egyetlen (“sole”) + egy (“one”)
egyetlenegy (not comparable)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | egyetlenegy | egyetlenegyek |
accusative | egyetlenegyet | egyetlenegyeket |
dative | egyetlenegynek | egyetlenegyeknek |
instrumental | egyetleneggyel | egyetlenegyekkel |
causal-final | egyetlenegyért | egyetlenegyekért |
translative | egyetleneggyé | egyetlenegyekké |
terminative | egyetlenegyig | egyetlenegyekig |
essive-formal | egyetlenegyként | egyetlenegyekként |
essive-modal | — | — |
inessive | egyetlenegyben | egyetlenegyekben |
superessive | egyetlenegyen | egyetlenegyeken |
adessive | egyetlenegynél | egyetlenegyeknél |
illative | egyetlenegybe | egyetlenegyekbe |
sublative | egyetlenegyre | egyetlenegyekre |
allative | egyetlenegyhez | egyetlenegyekhez |
elative | egyetlenegyből | egyetlenegyekből |
delative | egyetlenegyről | egyetlenegyekről |
ablative | egyetlenegytől | egyetlenegyektől |
non-attributive possessive - singular |
egyetlenegyé | egyetlenegyeké |
non-attributive possessive - plural |
egyetlenegyéi | egyetlenegyekéi |