egyidejű (“simultaneous”) + -ség (“-ness”, noun-forming suffix)
egyidejűség (plural egyidejűségek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | egyidejűség | egyidejűségek |
| accusative | egyidejűséget | egyidejűségeket |
| dative | egyidejűségnek | egyidejűségeknek |
| instrumental | egyidejűséggel | egyidejűségekkel |
| causal-final | egyidejűségért | egyidejűségekért |
| translative | egyidejűséggé | egyidejűségekké |
| terminative | egyidejűségig | egyidejűségekig |
| essive-formal | egyidejűségként | egyidejűségekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | egyidejűségben | egyidejűségekben |
| superessive | egyidejűségen | egyidejűségeken |
| adessive | egyidejűségnél | egyidejűségeknél |
| illative | egyidejűségbe | egyidejűségekbe |
| sublative | egyidejűségre | egyidejűségekre |
| allative | egyidejűséghez | egyidejűségekhez |
| elative | egyidejűségből | egyidejűségekből |
| delative | egyidejűségről | egyidejűségekről |
| ablative | egyidejűségtől | egyidejűségektől |
| non-attributive possessive - singular |
egyidejűségé | egyidejűségeké |
| non-attributive possessive - plural |
egyidejűségéi | egyidejűségekéi |
| Possessive forms of egyidejűség | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | egyidejűségem | egyidejűségeim |
| 2nd person sing. | egyidejűséged | egyidejűségeid |
| 3rd person sing. | egyidejűsége | egyidejűségei |
| 1st person plural | egyidejűségünk | egyidejűségeink |
| 2nd person plural | egyidejűségetek | egyidejűségeitek |
| 3rd person plural | egyidejűségük | egyidejűségeik |