elégedett (“content, satisfied”) + -ség (“-ness”, noun-forming suffix)
elégedettség (plural elégedettségek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | elégedettség | elégedettségek |
accusative | elégedettséget | elégedettségeket |
dative | elégedettségnek | elégedettségeknek |
instrumental | elégedettséggel | elégedettségekkel |
causal-final | elégedettségért | elégedettségekért |
translative | elégedettséggé | elégedettségekké |
terminative | elégedettségig | elégedettségekig |
essive-formal | elégedettségként | elégedettségekként |
essive-modal | — | — |
inessive | elégedettségben | elégedettségekben |
superessive | elégedettségen | elégedettségeken |
adessive | elégedettségnél | elégedettségeknél |
illative | elégedettségbe | elégedettségekbe |
sublative | elégedettségre | elégedettségekre |
allative | elégedettséghez | elégedettségekhez |
elative | elégedettségből | elégedettségekből |
delative | elégedettségről | elégedettségekről |
ablative | elégedettségtől | elégedettségektől |
non-attributive possessive - singular |
elégedettségé | elégedettségeké |
non-attributive possessive - plural |
elégedettségéi | elégedettségekéi |
Possessive forms of elégedettség | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | elégedettségem | elégedettségeim |
2nd person sing. | elégedettséged | elégedettségeid |
3rd person sing. | elégedettsége | elégedettségei |
1st person plural | elégedettségünk | elégedettségeink |
2nd person plural | elégedettségetek | elégedettségeitek |
3rd person plural | elégedettségük | elégedettségeik |