elégtelen (“deficient”) + -ség (noun-forming suffix)
elégtelenség (plural elégtelenségek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elégtelenség | elégtelenségek |
| accusative | elégtelenséget | elégtelenségeket |
| dative | elégtelenségnek | elégtelenségeknek |
| instrumental | elégtelenséggel | elégtelenségekkel |
| causal-final | elégtelenségért | elégtelenségekért |
| translative | elégtelenséggé | elégtelenségekké |
| terminative | elégtelenségig | elégtelenségekig |
| essive-formal | elégtelenségként | elégtelenségekként |
| essive-modal | elégtelenségül | — |
| inessive | elégtelenségben | elégtelenségekben |
| superessive | elégtelenségen | elégtelenségeken |
| adessive | elégtelenségnél | elégtelenségeknél |
| illative | elégtelenségbe | elégtelenségekbe |
| sublative | elégtelenségre | elégtelenségekre |
| allative | elégtelenséghez | elégtelenségekhez |
| elative | elégtelenségből | elégtelenségekből |
| delative | elégtelenségről | elégtelenségekről |
| ablative | elégtelenségtől | elégtelenségektől |
| non-attributive possessive - singular |
elégtelenségé | elégtelenségeké |
| non-attributive possessive - plural |
elégtelenségéi | elégtelenségekéi |
| Possessive forms of elégtelenség | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | elégtelenségem | elégtelenségeim |
| 2nd person sing. | elégtelenséged | elégtelenségeid |
| 3rd person sing. | elégtelensége | elégtelenségei |
| 1st person plural | elégtelenségünk | elégtelenségeink |
| 2nd person plural | elégtelenségetek | elégtelenségeitek |
| 3rd person plural | elégtelenségük | elégtelenségeik |