Superficially elég + tétel; semantically from eleget tesz + -tel.
elégtétel (usually uncountable, plural elégtételek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elégtétel | elégtételek |
| accusative | elégtételt | elégtételeket |
| dative | elégtételnek | elégtételeknek |
| instrumental | elégtétellel | elégtételekkel |
| causal-final | elégtételért | elégtételekért |
| translative | elégtétellé | elégtételekké |
| terminative | elégtételig | elégtételekig |
| essive-formal | elégtételként | elégtételekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elégtételben | elégtételekben |
| superessive | elégtételen | elégtételeken |
| adessive | elégtételnél | elégtételeknél |
| illative | elégtételbe | elégtételekbe |
| sublative | elégtételre | elégtételekre |
| allative | elégtételhez | elégtételekhez |
| elative | elégtételből | elégtételekből |
| delative | elégtételről | elégtételekről |
| ablative | elégtételtől | elégtételektől |
| non-attributive possessive - singular |
elégtételé | elégtételeké |
| non-attributive possessive - plural |
elégtételéi | elégtételekéi |
| Possessive forms of elégtétel | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | elégtételem | elégtételeim |
| 2nd person sing. | elégtételed | elégtételeid |
| 3rd person sing. | elégtétele | elégtételei |
| 1st person plural | elégtételünk | elégtételeink |
| 2nd person plural | elégtételetek | elégtételeitek |
| 3rd person plural | elégtételük | elégtételeik |