First attested in c. 1380. Of unknown origin.[1] As its native coinage cannot be demonstrated, it is assumed to be a borrowing.[2]
erszény (plural erszények)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | erszény | erszények |
accusative | erszényt | erszényeket |
dative | erszénynek | erszényeknek |
instrumental | erszénnyel | erszényekkel |
causal-final | erszényért | erszényekért |
translative | erszénnyé | erszényekké |
terminative | erszényig | erszényekig |
essive-formal | erszényként | erszényekként |
essive-modal | — | — |
inessive | erszényben | erszényekben |
superessive | erszényen | erszényeken |
adessive | erszénynél | erszényeknél |
illative | erszénybe | erszényekbe |
sublative | erszényre | erszényekre |
allative | erszényhez | erszényekhez |
elative | erszényből | erszényekből |
delative | erszényről | erszényekről |
ablative | erszénytől | erszényektől |
non-attributive possessive - singular |
erszényé | erszényeké |
non-attributive possessive - plural |
erszényéi | erszényekéi |
Possessive forms of erszény | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | erszényem | erszényeim |
2nd person sing. | erszényed | erszényeid |
3rd person sing. | erszénye | erszényei |
1st person plural | erszényünk | erszényeink |
2nd person plural | erszényetek | erszényeitek |
3rd person plural | erszényük | erszényeik |