First attested in 1395. Of unknown origin.[1]
eszköz (plural eszközök)
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | eszköz | eszközök |
accusative | eszközt | eszközöket |
dative | eszköznek | eszközöknek |
instrumental | eszközzel | eszközökkel |
causal-final | eszközért | eszközökért |
translative | eszközzé | eszközökké |
terminative | eszközig | eszközökig |
essive-formal | eszközként | eszközökként |
essive-modal | eszközül | — |
inessive | eszközben | eszközökben |
superessive | eszközön | eszközökön |
adessive | eszköznél | eszközöknél |
illative | eszközbe | eszközökbe |
sublative | eszközre | eszközökre |
allative | eszközhöz | eszközökhöz |
elative | eszközből | eszközökből |
delative | eszközről | eszközökről |
ablative | eszköztől | eszközöktől |
non-attributive possessive - singular |
eszközé | eszközöké |
non-attributive possessive - plural |
eszközéi | eszközökéi |
Possessive forms of eszköz | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | eszközöm | eszközeim |
2nd person sing. | eszközöd | eszközeid |
3rd person sing. | eszköze | eszközei |
1st person plural | eszközünk | eszközeink |
2nd person plural | eszközötök | eszközeitek |
3rd person plural | eszközük | eszközeik |