From eszme (“idea”) + csere (“exchange”).
eszmecsere (plural eszmecserék)
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | eszmecsere | eszmecserék |
accusative | eszmecserét | eszmecseréket |
dative | eszmecserének | eszmecseréknek |
instrumental | eszmecserével | eszmecserékkel |
causal-final | eszmecseréért | eszmecserékért |
translative | eszmecserévé | eszmecserékké |
terminative | eszmecseréig | eszmecserékig |
essive-formal | eszmecsereként | eszmecserékként |
essive-modal | — | — |
inessive | eszmecserében | eszmecserékben |
superessive | eszmecserén | eszmecseréken |
adessive | eszmecserénél | eszmecseréknél |
illative | eszmecserébe | eszmecserékbe |
sublative | eszmecserére | eszmecserékre |
allative | eszmecseréhez | eszmecserékhez |
elative | eszmecseréből | eszmecserékből |
delative | eszmecseréről | eszmecserékről |
ablative | eszmecserétől | eszmecseréktől |
non-attributive possessive - singular |
eszmecseréé | eszmecseréké |
non-attributive possessive - plural |
eszmecserééi | eszmecserékéi |
Possessive forms of eszmecsere | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | eszmecserém | eszmecseréim |
2nd person sing. | eszmecseréd | eszmecseréid |
3rd person sing. | eszmecseréje | eszmecseréi |
1st person plural | eszmecserénk | eszmecseréink |
2nd person plural | eszmecserétek | eszmecseréitek |
3rd person plural | eszmecseréjük | eszmecseréik |