eszmél (“to come to one's senses”) + -etlen (“without”, adjective-forming suffix)
eszméletlen (comparative eszméletlenebb, superlative legeszméletlenebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | eszméletlen | eszméletlenek |
accusative | eszméletlent | eszméletleneket |
dative | eszméletlennek | eszméletleneknek |
instrumental | eszméletlennel | eszméletlenekkel |
causal-final | eszméletlenért | eszméletlenekért |
translative | eszméletlenné | eszméletlenekké |
terminative | eszméletlenig | eszméletlenekig |
essive-formal | eszméletlenként | eszméletlenekként |
essive-modal | eszméletlenül | — |
inessive | eszméletlenben | eszméletlenekben |
superessive | eszméletlenen | eszméletleneken |
adessive | eszméletlennél | eszméletleneknél |
illative | eszméletlenbe | eszméletlenekbe |
sublative | eszméletlenre | eszméletlenekre |
allative | eszméletlenhez | eszméletlenekhez |
elative | eszméletlenből | eszméletlenekből |
delative | eszméletlenről | eszméletlenekről |
ablative | eszméletlentől | eszméletlenektől |
non-attributive possessive - singular |
eszméletlené | eszméletleneké |
non-attributive possessive - plural |
eszméletlenéi | eszméletlenekéi |
eszméletlen (not comparable)