From fegyver (“weapon”) + -nök (occupational suffix).[1]
fegyvernök (plural fegyvernökök)
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | fegyvernök | fegyvernökök |
accusative | fegyvernököt | fegyvernököket |
dative | fegyvernöknek | fegyvernököknek |
instrumental | fegyvernökkel | fegyvernökökkel |
causal-final | fegyvernökért | fegyvernökökért |
translative | fegyvernökké | fegyvernökökké |
terminative | fegyvernökig | fegyvernökökig |
essive-formal | fegyvernökként | fegyvernökökként |
essive-modal | fegyvernökül | — |
inessive | fegyvernökben | fegyvernökökben |
superessive | fegyvernökön | fegyvernökökön |
adessive | fegyvernöknél | fegyvernököknél |
illative | fegyvernökbe | fegyvernökökbe |
sublative | fegyvernökre | fegyvernökökre |
allative | fegyvernökhöz | fegyvernökökhöz |
elative | fegyvernökből | fegyvernökökből |
delative | fegyvernökről | fegyvernökökről |
ablative | fegyvernöktől | fegyvernököktől |
non-attributive possessive - singular |
fegyvernöké | fegyvernököké |
non-attributive possessive - plural |
fegyvernökéi | fegyvernökökéi |
Possessive forms of fegyvernök | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | fegyvernököm | fegyvernökeim |
2nd person sing. | fegyvernököd | fegyvernökeid |
3rd person sing. | fegyvernöke | fegyvernökei |
1st person plural | fegyvernökünk | fegyvernökeink |
2nd person plural | fegyvernökötök | fegyvernökeitek |
3rd person plural | fegyvernökük | fegyvernökeik |