From felidéz (“to recall, evoke”) + -ő (present-participle suffix).
felidéző
felidéző (comparative felidézőbb, superlative legfelidézőbb)
| Inflection of felidéző | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | felidéző | felidézők felidézőek |
| accusative | felidézőt | felidézőket felidézőeket |
| dative | felidézőnek | felidézőknek felidézőeknek |
| instrumental | felidézővel | felidézőkkel felidézőekkel |
| causal-final | felidézőért | felidézőkért felidézőekért |
| translative | felidézővé | felidézőkké felidézőekké |
| terminative | felidézőig | felidézőkig felidézőekig |
| essive-formal | felidézőként | felidézőkként felidézőekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | felidézőben | felidézőkben felidézőekben |
| superessive | felidézőn | felidézőkön felidézőeken |
| adessive | felidézőnél | felidézőknél felidézőeknél |
| illative | felidézőbe | felidézőkbe felidézőekbe |
| sublative | felidézőre | felidézőkre felidézőekre |
| allative | felidézőhöz | felidézőkhöz felidézőekhez |
| elative | felidézőből | felidézőkből felidézőekből |
| delative | felidézőről | felidézőkről felidézőekről |
| ablative | felidézőtől | felidézőktől felidézőektől |
| non-attributive possessive - singular |
felidézőé | felidézőké felidézőeké |
| non-attributive possessive - plural |
felidézőéi | felidézőkéi felidézőekéi |