finom (“fine”, adjective) + hangolás (“tuning”, noun), from hangol (“to tune”, verb)
finomhangolás (plural finomhangolások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | finomhangolás | finomhangolások |
accusative | finomhangolást | finomhangolásokat |
dative | finomhangolásnak | finomhangolásoknak |
instrumental | finomhangolással | finomhangolásokkal |
causal-final | finomhangolásért | finomhangolásokért |
translative | finomhangolássá | finomhangolásokká |
terminative | finomhangolásig | finomhangolásokig |
essive-formal | finomhangolásként | finomhangolásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | finomhangolásban | finomhangolásokban |
superessive | finomhangoláson | finomhangolásokon |
adessive | finomhangolásnál | finomhangolásoknál |
illative | finomhangolásba | finomhangolásokba |
sublative | finomhangolásra | finomhangolásokra |
allative | finomhangoláshoz | finomhangolásokhoz |
elative | finomhangolásból | finomhangolásokból |
delative | finomhangolásról | finomhangolásokról |
ablative | finomhangolástól | finomhangolásoktól |
non-attributive possessive - singular |
finomhangolásé | finomhangolásoké |
non-attributive possessive - plural |
finomhangoláséi | finomhangolásokéi |
Possessive forms of finomhangolás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | finomhangolásom | finomhangolásaim |
2nd person sing. | finomhangolásod | finomhangolásaid |
3rd person sing. | finomhangolása | finomhangolásai |
1st person plural | finomhangolásunk | finomhangolásaink |
2nd person plural | finomhangolásotok | finomhangolásaitok |
3rd person plural | finomhangolásuk | finomhangolásaik |