fül (“ear”) + hallgató (“receiver”)
fülhallgató (plural fülhallgatók)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | fülhallgató | fülhallgatók |
accusative | fülhallgatót | fülhallgatókat |
dative | fülhallgatónak | fülhallgatóknak |
instrumental | fülhallgatóval | fülhallgatókkal |
causal-final | fülhallgatóért | fülhallgatókért |
translative | fülhallgatóvá | fülhallgatókká |
terminative | fülhallgatóig | fülhallgatókig |
essive-formal | fülhallgatóként | fülhallgatókként |
essive-modal | — | — |
inessive | fülhallgatóban | fülhallgatókban |
superessive | fülhallgatón | fülhallgatókon |
adessive | fülhallgatónál | fülhallgatóknál |
illative | fülhallgatóba | fülhallgatókba |
sublative | fülhallgatóra | fülhallgatókra |
allative | fülhallgatóhoz | fülhallgatókhoz |
elative | fülhallgatóból | fülhallgatókból |
delative | fülhallgatóról | fülhallgatókról |
ablative | fülhallgatótól | fülhallgatóktól |
non-attributive possessive - singular |
fülhallgatóé | fülhallgatóké |
non-attributive possessive - plural |
fülhallgatóéi | fülhallgatókéi |
Possessive forms of fülhallgató | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | fülhallgatóm | fülhallgatóim |
2nd person sing. | fülhallgatód | fülhallgatóid |
3rd person sing. | fülhallgatója | fülhallgatói |
1st person plural | fülhallgatónk | fülhallgatóink |
2nd person plural | fülhallgatótok | fülhallgatóitok |
3rd person plural | fülhallgatójuk | fülhallgatóik |