főkötő (plural főkötők)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | főkötő | főkötők |
accusative | főkötőt | főkötőket |
dative | főkötőnek | főkötőknek |
instrumental | főkötővel | főkötőkkel |
causal-final | főkötőért | főkötőkért |
translative | főkötővé | főkötőkké |
terminative | főkötőig | főkötőkig |
essive-formal | főkötőként | főkötőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | főkötőben | főkötőkben |
superessive | főkötőn | főkötőkön |
adessive | főkötőnél | főkötőknél |
illative | főkötőbe | főkötőkbe |
sublative | főkötőre | főkötőkre |
allative | főkötőhöz | főkötőkhöz |
elative | főkötőből | főkötőkből |
delative | főkötőről | főkötőkről |
ablative | főkötőtől | főkötőktől |
non-attributive possessive - singular |
főkötőé | főkötőké |
non-attributive possessive - plural |
főkötőéi | főkötőkéi |
Possessive forms of főkötő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | főkötőm | főkötőim |
2nd person sing. | főkötőd | főkötőid |
3rd person sing. | főkötője | főkötői |
1st person plural | főkötőnk | főkötőink |
2nd person plural | főkötőtök | főkötőitek |
3rd person plural | főkötőjük | főkötőik |