From gyors (“fast”) + hajtás (“driving”).
gyorshajtás (plural gyorshajtások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gyorshajtás | gyorshajtások |
accusative | gyorshajtást | gyorshajtásokat |
dative | gyorshajtásnak | gyorshajtásoknak |
instrumental | gyorshajtással | gyorshajtásokkal |
causal-final | gyorshajtásért | gyorshajtásokért |
translative | gyorshajtássá | gyorshajtásokká |
terminative | gyorshajtásig | gyorshajtásokig |
essive-formal | gyorshajtásként | gyorshajtásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | gyorshajtásban | gyorshajtásokban |
superessive | gyorshajtáson | gyorshajtásokon |
adessive | gyorshajtásnál | gyorshajtásoknál |
illative | gyorshajtásba | gyorshajtásokba |
sublative | gyorshajtásra | gyorshajtásokra |
allative | gyorshajtáshoz | gyorshajtásokhoz |
elative | gyorshajtásból | gyorshajtásokból |
delative | gyorshajtásról | gyorshajtásokról |
ablative | gyorshajtástól | gyorshajtásoktól |
non-attributive possessive - singular |
gyorshajtásé | gyorshajtásoké |
non-attributive possessive - plural |
gyorshajtáséi | gyorshajtásokéi |
Possessive forms of gyorshajtás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | gyorshajtásom | gyorshajtásaim |
2nd person sing. | gyorshajtásod | gyorshajtásaid |
3rd person sing. | gyorshajtása | gyorshajtásai |
1st person plural | gyorshajtásunk | gyorshajtásaink |
2nd person plural | gyorshajtásotok | gyorshajtásaitok |
3rd person plural | gyorshajtásuk | gyorshajtásaik |