From Latin genius (“household guardian spirit”).[1]
géniusz (plural géniuszok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | géniusz | géniuszok |
accusative | géniuszt | géniuszokat |
dative | géniusznak | géniuszoknak |
instrumental | géniusszal | géniuszokkal |
causal-final | géniuszért | géniuszokért |
translative | géniusszá | géniuszokká |
terminative | géniuszig | géniuszokig |
essive-formal | géniuszként | géniuszokként |
essive-modal | — | — |
inessive | géniuszban | géniuszokban |
superessive | géniuszon | géniuszokon |
adessive | géniusznál | géniuszoknál |
illative | géniuszba | géniuszokba |
sublative | géniuszra | géniuszokra |
allative | géniuszhoz | géniuszokhoz |
elative | géniuszból | géniuszokból |
delative | géniuszról | géniuszokról |
ablative | géniusztól | géniuszoktól |
non-attributive possessive - singular |
géniuszé | géniuszoké |
non-attributive possessive - plural |
géniuszéi | géniuszokéi |
Possessive forms of géniusz | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | géniuszom | géniuszaim |
2nd person sing. | géniuszod | géniuszaid |
3rd person sing. | géniusza | géniuszai |
1st person plural | géniuszunk | géniuszaink |
2nd person plural | géniuszotok | géniuszaitok |
3rd person plural | géniuszuk | géniuszaik |