három (“three”) + osztatú, from oszt (“to divide”) + -ú (adjective-forming suffix)
háromosztatú (not comparable)
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | háromosztatú | háromosztatúak |
| accusative | háromosztatút | háromosztatúakat |
| dative | háromosztatúnak | háromosztatúaknak |
| instrumental | háromosztatúval | háromosztatúakkal |
| causal-final | háromosztatúért | háromosztatúakért |
| translative | háromosztatúvá | háromosztatúakká |
| terminative | háromosztatúig | háromosztatúakig |
| essive-formal | háromosztatúként | háromosztatúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | háromosztatúban | háromosztatúakban |
| superessive | háromosztatún | háromosztatúakon |
| adessive | háromosztatúnál | háromosztatúaknál |
| illative | háromosztatúba | háromosztatúakba |
| sublative | háromosztatúra | háromosztatúakra |
| allative | háromosztatúhoz | háromosztatúakhoz |
| elative | háromosztatúból | háromosztatúakból |
| delative | háromosztatúról | háromosztatúakról |
| ablative | háromosztatútól | háromosztatúaktól |
| non-attributive possessive - singular |
háromosztatúé | háromosztatúaké |
| non-attributive possessive - plural |
háromosztatúéi | háromosztatúakéi |