From the archaic verb hírhedik (“to become well-known”) + -t (past participle suffix), from hír (“news, information”) + -hedik (verb-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1][2]
hírhedt (comparative hírhedtebb, superlative leghírhedtebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | hírhedt | hírhedtek |
accusative | hírhedtet | hírhedteket |
dative | hírhedtnek | hírhedteknek |
instrumental | hírhedttel | hírhedtekkel |
causal-final | hírhedtért | hírhedtekért |
translative | hírhedtté | hírhedtekké |
terminative | hírhedtig | hírhedtekig |
essive-formal | hírhedtként | hírhedtekként |
essive-modal | — | — |
inessive | hírhedtben | hírhedtekben |
superessive | hírhedten | hírhedteken |
adessive | hírhedtnél | hírhedteknél |
illative | hírhedtbe | hírhedtekbe |
sublative | hírhedtre | hírhedtekre |
allative | hírhedthez | hírhedtekhez |
elative | hírhedtből | hírhedtekből |
delative | hírhedtről | hírhedtekről |
ablative | hírhedttől | hírhedtektől |
non-attributive possessive - singular |
hírhedté | hírhedteké |
non-attributive possessive - plural |
hírhedtéi | hírhedtekéi |