From hely (“place”) + -nök (occupational suffix).
helynök (plural helynökök)
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | helynök | helynökök |
accusative | helynököt | helynököket |
dative | helynöknek | helynököknek |
instrumental | helynökkel | helynökökkel |
causal-final | helynökért | helynökökért |
translative | helynökké | helynökökké |
terminative | helynökig | helynökökig |
essive-formal | helynökként | helynökökként |
essive-modal | — | — |
inessive | helynökben | helynökökben |
superessive | helynökön | helynökökön |
adessive | helynöknél | helynököknél |
illative | helynökbe | helynökökbe |
sublative | helynökre | helynökökre |
allative | helynökhöz | helynökökhöz |
elative | helynökből | helynökökből |
delative | helynökről | helynökökről |
ablative | helynöktől | helynököktől |
non-attributive possessive - singular |
helynöké | helynököké |
non-attributive possessive - plural |
helynökéi | helynökökéi |
Possessive forms of helynök | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | helynököm | helynökeim |
2nd person sing. | helynököd | helynökeid |
3rd person sing. | helynöke | helynökei |
1st person plural | helynökünk | helynökeink |
2nd person plural | helynökötök | helynökeitek |
3rd person plural | helynökük | helynökeik |