Borrowed from French importeur.[1] With -őr ending.
importőr (plural importőrök)
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | importőr | importőrök |
accusative | importőrt | importőröket |
dative | importőrnek | importőröknek |
instrumental | importőrrel | importőrökkel |
causal-final | importőrért | importőrökért |
translative | importőrré | importőrökké |
terminative | importőrig | importőrökig |
essive-formal | importőrként | importőrökként |
essive-modal | — | — |
inessive | importőrben | importőrökben |
superessive | importőrön | importőrökön |
adessive | importőrnél | importőröknél |
illative | importőrbe | importőrökbe |
sublative | importőrre | importőrökre |
allative | importőrhöz | importőrökhöz |
elative | importőrből | importőrökből |
delative | importőrről | importőrökről |
ablative | importőrtől | importőröktől |
non-attributive possessive - singular |
importőré | importőröké |
non-attributive possessive - plural |
importőréi | importőrökéi |
Possessive forms of importőr | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | importőröm | importőreim |
2nd person sing. | importőröd | importőreid |
3rd person sing. | importőre | importőrei |
1st person plural | importőrünk | importőreink |
2nd person plural | importőrötök | importőreitek |
3rd person plural | importőrük | importőreik |