From the Old Hungarian onomatopoeic verb iszamik (“to slide, slip, glide”).[1]
iszonyú (comparative iszonyúbb, superlative legiszonyúbb)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | iszonyú | iszonyúak |
accusative | iszonyút | iszonyúakat |
dative | iszonyúnak | iszonyúaknak |
instrumental | iszonyúval | iszonyúakkal |
causal-final | iszonyúért | iszonyúakért |
translative | iszonyúvá | iszonyúakká |
terminative | iszonyúig | iszonyúakig |
essive-formal | iszonyúként | iszonyúakként |
essive-modal | — | — |
inessive | iszonyúban | iszonyúakban |
superessive | iszonyún | iszonyúakon |
adessive | iszonyúnál | iszonyúaknál |
illative | iszonyúba | iszonyúakba |
sublative | iszonyúra | iszonyúakra |
allative | iszonyúhoz | iszonyúakhoz |
elative | iszonyúból | iszonyúakból |
delative | iszonyúról | iszonyúakról |
ablative | iszonyútól | iszonyúaktól |
non-attributive possessive - singular |
iszonyúé | iszonyúaké |
non-attributive possessive - plural |
iszonyúéi | iszonyúakéi |
iszonyú (not comparable)